Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!

adomány baleset Beregdéda betörő biztosítás Budapest Budaörs COVID-19 elfogás elhunyt elismerés elsősegélynyújtás erőszak fakivágás fórum határvédelem hulladék jutalom karitatív katasztrófavédelem kommunikáció környezetvédelem köszöntés közgyűlés megemlékezés migráció mikulás Piliscsaba szemétszedés tanács tolvaj tragédia Tápiószőlős tél tűz Tűzeset tűzvédelem vagyonvédelem vezetéstechnika Vihar választás védeklezés vírus életmentés ősz